Bútorkészítés

Weboldal bejelentése

Szabálysértő honlap?
Kérünk, jelentsd be!

- Kérünk, válassz -Törvénysértő tartalomJogsértő (másolt) tartalomJó ízlést sértő tartalomFelnőtt (+18) tartalomSzélsőséges, uszító tartalomDrog, alkohol, dohánySzerencse-játékEgyéb szabálysértés

Ügyfélszolgálat

HuPont.hu Ügyfélszolgálat

A restaurálás azoknak a munkáknak a gyűjtőneve, amelyek célja, hogy a bútort eredeti szépségében, állapotában láthassuk viszont. Fontos, hogy lehetőleg minden eredeti részt, darabot megőrizzünk. A restaurálás nem más, mint értékeink megőrzése, illetve műkincseink eredeti állapotának visszaállítása. Hiszen a korábbi évszázadok során dolgozó mesterek keze által elkészített műtárgyak az idő múlásával rongálódnak, sérülnek, használódnak. Különösen igaz ez a bútorokra, amik más műtárgyakhoz képest nagyobb használatnak vannak kitéve. 

Ha az elhasználódást nem "kezeljük" azaz restauráltatunk, a bútorok nagyon lassan, de elenyésznek és előfordulhat, hogy az eredeti állapot visszaállítása bonyolult technológiát igényel, költségesebb, vagy egyszerűen lehetetlenné válik. Ezért érdemes bútorainkat - a használódás, állagromlás függvényében - időről-időre szakértő kezekre bízva felújíttatni. Az ebbe fektetett pénz által elvégzett munka nem csak a műkincseket óvja, hanem a hazai műkincsállomány fenntartásában is szerepet játszik. Ezáltal a piaci értéke is nő, hiszen a restaurált. 

Restaurátori filozófia szerint, miszerint "szakértő kezekre bízva felújíttatni intés is egyben. 

Az első bútordarab elkészülésének pillanatában szükség volt olyan szakavatott személyre, aki javításokkal, és restaurálással eltűnteti a mindennapos használat nyomait. A középkortól a helyi szekrénykészítő, vagy asztalos látta el ezt a feladatot. Sokszor észrevehető, hogy a javítást nem a bútorkészítő végezte, így előfordult, hogy a restauráláshoz az eredetitől eltérő faanyagot használtak. Ha a felújításhoz kárpitosmunka is kellett, ez kárpitosmester bevonását tette szükségessé. Ma már nehéz elképzelni, hogy mielőtt a polgárság érdeklődni kezdett volna az antikvitás iránt az antik bútorokat csupán használt bútordaraboknak tekintették. Az antik bútor restaurátor kifejezés és szakma viszonylag új keletű azt a munkát régebben gyakorlott műbútorasztalos végezte. E bútorasztalos azonban szakavatottabb mester lehetett, mint manapság sok önjelölt antik bútor restaurátor. Ma már egyre kevesebb műhely engedheti meg magának, hogy éveken át képezze tanoncait így érthető, hogy manapság a jó képességű műbútorasztalosokból egyre inkább antik bútor restaurátor válik. Napjainkban a restaurátornak szinte mindenhez értenie kell a fényezéstő, és viaszoláson keresztül a színezésen át.

A bútorrestaurálásnak két fő irányzata létezik: az egyik a restaurálás, a másik a konzerválás. A konzerválás viszonylag új de ismert irányzat a bútorrestaurálás területén. Attól kezdve, hogy a bútorok megjelentek szükség volt a mindennapon, használat során keletkezett sérülések helyrehozatalára. Kezdetben ezeket a problémákat a sérül darabok kijavításával, vagy faanyag pótlásával helyettesítették. A restaurátor, vagy asztalos célja ilyenkor az volt, hogy a bútor újra használható állapotba kerüljön. Ahogy azonban telt az idő a bútorok értéke is növekedet és megváltoztak az igények is, így a szakma két irányzata (restaurátor, konzervátor) külön vált. Az egyik irányzat szerint a sérül részeket, amennyire lehetséges korabeli faanyaggal kell restaurálni, úgy hogy ne lehessen észrevenni a javításokat. A másik irányzat szerint a javítás lehetőség szerint ne legyen túl feltűnő, de az eredeti és a restaurált részek közötti látható részeket nem kell eltüntetni. Néhány elemi restaurálási technika alkalmazásakor csupán ragasztóval erősítik meg a kilazult illesztékeket, ragasztják meg az eltört széklábat, vagy támlát. A probléma akkor kezdődik, amikor a törött széklábat rossz helyen illesztik össze, vagy hiányos a furnérozás. Bármelyik irányzatot is követjük, mielőtt restauráltatnánk, mindig kérjük szakember (bútor restaurátor) tanácsát.

A bútorrestaurátorok többségének nem jelent gondot, hogy alapvető kárpitosmunkákat is elvégezze, azonban az antik bútorok esetében a valóban színvonalas, minőségi munkát csak, sok éves tapasztalattal rendelkező kárpitos tudja elvégezni. A kárpitozás módszereinek és mesterségbeli fogásainak ismerete elengedhetetlen. A bútorkárpitozásról készült első feljegyzés a XV. századból származik. Ebben az időben azonban a kárpitozott bútorok többsége ágy, vagy kanapé volt, és általában csak az ülést vonták be anyaggal, vagy párnákat helyeztek el rájuk. A párnázott, kárpitozott székeket lószőrrel, vagy pehellyel tömték ki. A kárpitozás nagyon gyakran elterjedt és divatossá vált.

A honlap ára 78 500 helyett MOST 0 Ft.

Honlapkészítés ingyen:
Ez a weblapszerkesztő alkalmas
ingyen weboldal,
ingyen honlap készítés...

Weblap látogatottság számláló:

Mai: 1
Tegnapi: 1
Heti: 3
Havi: 32
Össz.: 9 076

Látogatottság növelés